A CICA digitális punk, ami egyszerre szól a toxikus maszkulinitás kiheréléséről és a késő húszasság minden nyűgéről. A budapesti klubokban “minőségi megőrülésként” emlegetett bulijainkon keresztülhasítjuk a levegőt karcos, hol gonosz, hol romantikus szintdallamokkal, és gyűrjük össze a közönség arcát súlyos gitárriffekkel, amiket veszett dobjáték kalapál a földbe. Mindeközben arról pofázunk, hogy éppen miért vagyunk dühösek, mit találunk éppen viccesnek, vagy miről gondoljuk azt, hogy megérdemli a kifigurázást, figyelemfelkeltést, vagy a gyászt.
CICA (kitten in Hungarian) is a digital punk band that guts toxic masculinity while struggling with the crises of your late twenties. At our club shows, often labeled as “quality madness,” we slash through the atmosphere with sharp, sinister and sometimes romantic synth melodies while crushing the crowd with heavy guitars hammered into the floor by wicked drumming. Through all of this, we rant about why we’re angry, what we find funny, or what we think deserves to be mocked, noticed, or mourned.







